ElSzáll

Cím-akronim: ElSzáll

A kötet teljes címe lenne az ami az Olvasó felé a várható tartalmat jelzi:

Elvarratlan Szálak

A Vízgazda-rendszert kiteljesítő rejtettebb összefüggések

Az érték- és értelem-vesztő
újkori-tudományosság háttér-megvilágításával

Az [Akadémiai] érdektelenség & értetlenség tornácán

 (2025, ISBN 978-615-02-4711-3)

Elérhetőség: https://www.konyvmuhely.hu/konyvek/elvarratlan-szalak  

Borító

Hátlap  (Egyben ajánló = „fülszöveg”)

Tartalom & útmutató

Tézis

Hogy tudjuk, „MITŐL döglik a légy…”:

A Tudomány anyagának a mind-gyorsabb megduplázódása
vajon tényleg a Haladás jele?

Vagy e felgyorsulás hasonlatos a burjánzó rákhoz,
amely elpusztítja a gazdaszervezetet?

A Kellemetlen-diagnózis:

1.) A Mítikus Tudomány avagy A Tudomány Mítosza       1

2.) Szolgálattevők                                                                 8

A színvonal-romlásra rásegítő ágensek:

Gyónás: feljebb-lépni, hazugsággal:

3.) LINK tudomány avagy a Flexibilis Publikátor            11

Amikor a vélemény legyőzi a Tudomány mellett a Józanészt is:

4.) A kellékhiányos Bűvészinas                                           12

A III/III-as ügynökök társadalmi-szerepéről már bírunk ismeretekkel.

Ezúttal a Szakértőség társadalmi hasznára és szerepére történik
próbaszerű rávilágítás:

N.B.: Azok számára, akik konvencióiban kommunikáció-idegen a szennyvízipari-példa centrális-elemeként vizsgált foslé kifejezés, javasolt az ötbetűs-szó helyett a közüzemi-erőfeszítéssel előállított, ivóvíz és szappanosvíz szabadon-variáló keverékével ízcsökkent-minőségűre hígított emberi-ürülék körülírás használata.

5.) A Szakértői fenék-küszöb                                              14

Anti-tézis

Meg Nem Történt Találkozások – De tényleg: mitől DÖGLIK a légy?

Mikroelem-denudáció, mint a műtrágyázás mellékterméke.

Mikroelem-hiány: Út az élelmiszerek beltartalmi elsilányosodásához.

Auto-kontrollált mikroelem-gazdálkodás a teljes-értékű humuszos-talajokban.

Téma, kutató, megoldás – Ellenszélben is:

6.) A Tudomány béresei                                                        18

A megindokolatlan kirekesztés felszámolása: Bőségszaru, ha kell ha nem.

Bevezető-ajánlás                                                                               20

7.) Vízgazda vs. Tudomány                                                  21

Bevezető-ajánlás a 2024. december 23-án megszólítottaknak küldött [7.)] tartalom mögé,
a Vízgazda-rendszer TOVÁBBI potenciálja kapcsán:                              44

8.) Esővízből Ivóvíz                                                              45

Valami Ősrégi… ami alátámasztja az Újat. Mármint a VÍZGAZDA-rendszert.

Ezúttal a Talaj témában ajánlva régi-új ismereteket
a 2024.12.23-án [7.) és 8.) témákkal] már megszólítottaknak:                 80

9.) Terra Preta                                                                        81

Adalékok

10.) Hírmorzsák innen-onnan                                               100

Eltökélt CO₂ lepkevadászokról: Reguláris és irreguláris kontingens

11.) Több mint szkeptikus                                                     104

12.) Pontosítás, „Klíma-hiszti” kapcsán                               108

Látlelet a Vízügyi agymunkákba: Egy Akadémiai-projekt érdemlegessége,
OVF igazgatói dramatizálás, és geofizikus vs. vízépítő-mérnök vita elemzésén keresztül.

Betolva óvatosan a célravezető-megoldásokat is: Az elhíresedő „Rainwater Harvesting”
a Vízgazdai Teleső tükrében. (Meg ami még mögötte van…)

Hátha valaki mégis hajlandó észrevételezni az Országh féle Vízgazda-rendszert.

Mert az eddigi papperlapapp már (az Országnak) túl sokba van…

13.) DEDÓ Felsőfokon                                                          115

Párhuzamos (nem-érintkező) valóságok. Szabad a választás:

14.) Humanoidiotism                                                              123

Nincs szükség rá. Törölt KÉSZ-szócikk a Wikipédiából:

15.) Alomszék                                                                          124

Szükség lenne rá. Miskolczi Ferenc fizikusról van szó.

Aki EGYETLEN dolgozattal vethetett volna gátat a (mára már ezrek által felismert) dekarbonizásiós-törekvések céltalanságának. Ám ez még ahhoz is kevés volt, hogy a Wikipédiában nyom maradjon róla. Pótoljuk itt, amit lehet.

16.) Miskolczi Ferencről                                                          132

Előhang és fogódzók a 17.) és 18.) írásokhoz                                   146

Barátságos* Fejtágítás**

* Mert KELL egy gárda (városokban mindenképp) az új-elrendezés működtetéséhez [át/képzés után akár a régi is],

** Mert MUSZÁJ (és nem-halogatható) a minden-sarokból a Vízgazdához-vezető felismerések abszolválása:

17.) Szennyvíztisztítás és Természeti-kongruencia
az adatok tükrében: Problémák, Jövőkép
         avagy:
A Vízgazdai-átállás szükségszerűsége                              147

* Mert a talajjavítást illetően ÉSZVESZEJTŐ abnormitásokkal terhelt múlt és jelen,

** Mert – úgy fest – elkél az agro-kobakokba a friss gondolat:

18.) Homoktalaj termőképessége emelése, egyszerűen.
Demonstráció és elméleti-háttér                                          179

Felfedezés – Tetszhalál – Nélkülözhetetlenség: Példák a Múltból       191

19.) Tettek és Díjak :   Mikhail Cvet és a Kromatográfia         194

Tétek és Tettek:                                                                                     215

20.) MDGC: megszületés, abortálás, vajúdás… Reinkarnáció?    216

21.)  Az Élet sava-borsa                                                             246

Beleolvasó

Mivel a szakmai-részletek és azok összefüggései érthetően csak a megfelelő kontextusban bonthatók ki, ezért az alábbi morzsák csupán az önállóan is mondanivalóval bíró megfigyelésekből merítettettek.

A Tudomány Mítosza

…a régebbi nagytudású és hangyaszorgalmú tudósok előrevivő-munkálkodásai helyett ma hangyatudású nagyszorgosságú egyedek irtózatosan-megnövekedett serege álldogál…

Az alkalmazkodó karrieristák [korlátozódjunk itt a Természettudomány területén élősködni kívánó al-fajra], rég felismerve az Akadémiai-bejutás kritérium-rendszerének a triviális-hibáit, ezekre rájátszva, százszámra szarják a publikációnak-titulált tartalmilag üres, értelmileg fogyatékos-számba menő dolgozatokat. Melyekkel iszákjukban a Világot járják közpénzen-konferenciázgatva, ülepük alá tolva pedig nagy-izgatottan számolgatják: mikor éri el a dolgozataik száma azt a bűvös-határt, amikor a telefirkált-árkusok tolóereje őket végre a fényeskedő és privilegizált MTA-tagság magaslatára emeli.

E semmiből a semmibe tartó dolgozat-áradat Amazonas-méretű folyama irdatlan erővel erodálja a mítoszoktól és tévhitektől nagy-nehezen leváló és kilábaló Természet-tudományokat, miáltal e ritka és becses érték a társadalom egyedei többségének a szemében ismét az eldobható-szemét nívójára értéktelenedik. Azaz: a törtető-serénykedők saját értéktelen-pepecseléseik sokasága előtérbe-tolásával magát a világosságot-adó tudást e ráhordott szeméttel lenyomva szorítják a feledés-gödre aljára…

…mostanra nem is a tudományosság hanem az épelméjűség forog kockán, amennyiben a közléssel kebelre-ölelt degenerációra már rámutatni sem lehet. Eljutottunk ugyanis odáig, hogy ha valami közlésben már megjelent, azt csupán citálni illik. Elemezni azt nem szokás; állításait ill. eredményeit megkérdőjelezni udvariatlanság-számba megy; nyilvánvaló tévedéseit és elírásait akárcsak fals következtetéseit ill. számításait kijavítani vagy a Világ elé tárni akkora otrombaság hogy hely effélének végképp nem adatik.

LINK tudomány

Ma tehát, ilyen rögzített-elvárások bűvkörében, Planck feketetest-sugárzási anomáliáját, mint renitens apróságot, kidobnák az ablakon, és Kvantumelmélet nélkül vegetálnánk… Igaz, az a csökött-valami amit ma Klímatudománynak hínak, enélkül is elvan.

Gratulálhatnak a Tudományt kalitkába-záró karmesterek önmaguknak.

Az Emberiség meg annak, hogy ezeket a machinátorokat maga fölé emelte.

Be jó is, hogy mostanra már vagy tízszer-annyi diplomást köpült ki a Társadalom, akik kapnak az alkalmon és termelik a … (majd leírtam hogy mit).

A kellék-hiányos Bűvészinas

A klíma-vészforgatókönyvek dekarbonizációs őrületébe váltó abszurditások felé kezd mind több aggódó figyelem fordulni. Ezen immateriális figyelemnek nem ártana, ha az őrülethez vezető ágensekről is képet kapna, a miheztartás végett. (Csakúgy, miként az ágyi-poloska megjelenésekor: nem lehet elegendő pusztán az elszenvedett csípésekkel foglalkozni.)

Ugyanis, a glifozát esetében is hasonló a TERELÉS LOGIKÁJA mint klíma-ügyben. A nagybani-agrártermékek (kukorica, napraforgó, árpa, stb.) profit-maximalizálására törekvő glifozátos „lábon-szárítás” lehetséges káros-következményei fölötti papperlapappra alapozva igyekeznek szankcionálisan ellehetetleníteni a szert, miközben annak rendeltetés-szerű gyomirtási-alkalmazása az égvilágon semmi kárt nem okoz. Vagyis:

Elterelni a figyelmet ONNAN ahol szükség lenne rá,

Klímaügyben: el a víztől és a talajtól, minél messzebbre,

glifozát-ügyben: a lábon-szárítás nyilvánvalóan-helytelen voltáról,

ODA ahol az kár-okozásokon túl semmi mást nem szülhet:

·     Klíma kapcsán: dekarbonizációs törekvésekre,

·     Glifozát kapcsán: háború a szer betiltásáért (megbélyegzés és ellehetetlenítés) – hogy a keletkező űrt betölthesse majd egy másik szer.

Ki a bánatot érdekelhet a felesleges-zsonglőrködés akörül, hogy vajon elhízik-e a glifozáttal-tömött patkány avagy daganatot kap? Hiszen már [eredeti-publikációkon keresztül] láttattuk:

RENDELTETÉS-SZERŰ használat során a vegyület NEM KERÜL humán-táplálékba. Glifozát-kérdésben tehát akkortól várható érdemi-előrelépés, ha a bevállalt „lábon-szárítás” és gyakorlata szinonimájaként elfogadottá válik a öntökön-lövés.

A Szakértői fenék-küszöb

Az ürülékeink kezelésének a XX. század közepétől az lett a bevett módja, hogy öblítsük le azt ivóvíz-minőségű vízzel s vezessük tova kacifántos-csőrendszerek labirintusán, hozzá-vezetve hígításképp mindennemű egyéb használati-vizet, s a csővégre építsenek valamit aminek a homlokzatán a Szennyvíztisztító-telep felirat áll. Ahol betanított-munkások engedelmesen követnek kitalált-rituálékat, abban a hiszemben hogy attól a foslé majd megtisztultan kerül kibocsátásakor az élővizekbe – eltekintve azon alkalmaktól amikor az érintetlenül átzubog egy kiadós-eső következtében, amely a közösített csatorna-hálózatba kerülve megnöveli a foslé-áradat volumenét a befogadó-műtárgyak térfogatának a többszörösére…

Pedig a foslé-eredetű problémák keletkezése és tovagyűrűzése elkerülése mind végtelenül egyszerű [LENNE]: Amint valaki ráérez arra hogy a forrásnál kell kezelni a helyzetet, nem pedig tovagörgetni azzal, hogy ha ez a lépés nem, akkor talán majd a következő, vagy az azutáni beavatkozás hozza el a tisztulást. Aki – miután ezt a tudomására hozták – ennyit képtelen felfogni, annak nem lenne szabad módot adni arra hogy „ossza az észt”, pláne ne döntnöki-pozícióból…

És mit tesz e kihívásra a tisztítási-metódusokra felesküdött szennyvíz-ipar?

A testület a szar nem válik vízzé, csakis és kizárólag a mi abajgatásunkkal zászlaja alatt nekidurálja magát a negyedfokú-tisztításnak.

…Feltehetően a magas-beosztás munkahelyi-követelményeként, az alkalmazó-intézmény rangját is emelendő, a delikvens nekifekszik (még nyugdíj előtt) le-píéjdzsdízni, és kisikerít magából valami méltóságos-színezetű szófosást. Ahol a szertartásos hadova-elemek füzérbe-rendezésekor a ceruzavég-szopogatáson túl semmi egyéb tennivalója, mint ügyelni hogy a szócsépléssel habbá-vert ködgomolyagról ne sikítson azonnal a közeli vérrokonság az egyszer-használatos léggömb űrjével.

A Vízgazda helye a Tudományban

Hatalmas pénzeket emészt fel a kismillió, már a célkitűzésében is helytelen, életszerűtlen és kimenetelében egymással-ütköző projekt; örökös és jólfizetett menedéket valamint privilegizált státuszt adva a volumenében mindegyre növekvő képzés velejárójaként előálló diplomás középszerűségnek, akik e döglött-projektek váladékán felcseperedve azután minden haladó-gondolatnak a „szakmai-tekintéllyel” bíró későbbi akadályai lesznek.

… a tornyosuló-szarról nem lehet homokba-dugott fejjel nem-tudomást venni; és a legfelelőtlenebb dolog a vele való teendőket átruházni és olyanokra bízni, akik nem rendelkeznek kellő ismeretekkel és körültekintéssel tetteik következményei iránt…

S mi lett légyen a lekezeléssel, amikor KÍSÉRLETILEG is demonstrálható hogy a Vízgazda-teória mögötti gyakorlat eredményeit SEMMIFÉLE MÁS ELRENDEZÉS NEM KÉPES HOZNI – akkor sem ha azokat a végtelenségig bonyolítják?

Merthogy ez a helyzet, ha a Vízgazda-rendszer hatékonyságát vetjük össze, például azzal ami a szennyvíztisztítás „tudománya” vívmányaiként manifesztálódik, mindenütt ahova csak e dőreség hatása elér…

Kell-e ilyenkor egyáltalán számonkérni a hatékonyabb módszeren a tudományosságot? Vagy ad-e bárminő mentséget az okozott kártételekre az, hogy az ezeket-előidéző módszer mögött „tanult szakemberek” állnak?

Az ijesztgetés-bajnokai lemezéről rendszerint az E. Coli ártalmasságára utaló tiráda reccsen fel. Meglehetősen alaptalanul – fejtettem ki már korábban is; merthogy az E. Coli számtalan válfaja közül egyetlenegy találtatott direkt-módon veszélyesnek: akkor ha megennénk. Az E. Coli közösség egyébként a szervezetünkben hasznos funkciót tölt be, mint a bél-mikrobiomunk nélkülözhetetlen alkotója. Megsemmisítése ekként önmagában is direkt-kártétel lenne. Egyébként, a szelektív-megsemmisítéséhez előbb el kellene választani az E.Coli résztvevőket az ürülék többi alkotójától – ami viszont lehetetlen vállalkozás. A bajnoki gondolat (ami mögé illogikus-vonatkozásban kémiai-ismereteket gyömöszölnek, azzal a szándékkal hogy az elgondolásuk a laikusok előtt tudományosnak láttassék) emiatt az lett, hogy nosza akkor semmisíttessék meg az egész, cakkumpakk. (Erre az elgondolásra és szándékra épül a jelenlegi szennyvízipar.)

A megváltozott táplálkozás felülnézeti-labirintusa arról szól, hogy lassan már nem is tudjuk hogy mit is eszünk. Ami önmagában még nem lenne baj, ha a kiszolgáltság nem torzult volna kiszolgáltatottsággá, mégpedig úgy, hogy azt sem észlelni sem elkerülni nincs módjában az utca emberének. Annak ecsetelése hogy a finomított-élelmiszerek fogyasztásának az egészségügyi-következménye hányféle alakban jelentkezik, köteteket tölthetne be… Tekintsünk most el a feldolgozott és zacskós termékektől, amikből a „finomítással” rengeteg biológiailag-értékes összetevőt eltávolítanak, és amikbe ezután azt tesznek amit csak jónak látnak a létrehozói, s nézzük a finomításon még át nem esett primer-élelmiszerek állagát. Tettünk már említést arról hogy a növények fejlődésében mily fontos szerepet játszanak a nyomelemek: hiányuk esetén a termények beltartalma messze elmarad attól ami a régebbi-korok kínálatában még adott volt, s amire szüksége lenne a szervezetünknek ahhoz hogy funkcionálisan hiba-nélkül üzemeljen. A beltartalom vitális-komponenseinek a csökkenése az utóbbi évtizedekben rendkívüli-mértékű volt; ami önmagában is elegendő magyarázat arra, hogy amennyiben az élelmiszerválasztékra ez általánosan-jellemző, akkor a folyamatos-kitettség következtében megtörténjen a leépülés a szervezetünkben, amely azután legyöngítetten, bajoktól-szenvedve vonul végig a környezeti-hatások szenvtelen pofozófala közt.

Esővízből Ivóvíz

Volt idő amikor nem kellett magyarázni hogy az esővíz iható.

Sok időbe és mégtöbb erőfeszítésbe tellett mire ezt sikerült elhomályosítani – majd szép lassan az ellenkezőjébe fordítani.

A közműves-vízellátást élvezők belehelyezkedtek a kényelembe: fokozódó-tespedtséggel és érdektelenséggel legyintettek a kialakult függőségre. Ma pedig már készek elhinni minden zöldséget, amit az esővíz befeketítésére és lejáratására pénzelt műhelyekben kitaláltak.

Aztán jöttek, szép sorjában, némely bajok; még nem áthidalhatatlanok, de eléggé bosszantóak: eseti-vízkorlátozás, váratlan vízhiány cső-törésekkor, túl-klórozott ivóvíz, baktérium-fertőzéses havária-esetek…

Aki tehát a szállópor {szennyező-anyagai} miatt vinnyog az esővíz-használat ellen, az két ivás közt szüntesse be a légvételt, hogy elkerülhesse az abból-adódható ártalmakat.

Kell-e valakit még figyelmeztetnem arra, hogy ez a {fordított-ozmózisos} kisózom-visszasózom ciriburi a csapvíz esetén éppolyan agyi-bukta, mint tudatosságot mímelve enni a kiherélt és kihipózott élelmiszereket [a beléjük-pakolt művi-kiegészítőkkel] és venni hozzájuk tucatszámra az étrend-kiegészítő labdacsokat, vagy mint a szarjunk csak bátran a cső-végen a vízbe, majd a cső túlsó-végén a Szennyvízipar elrendezi a dolgot zászló-érdemrendekkel kitüntetett nagyobb-vállalkozás.

Akik még mindig nem értik a modernkori-piacgazdaság örökmozgó-lendítőkerekét: A profit-maximalizálás módja amely a gazdaGságot a csillagos-égig növekedő-pályán tartja nem más, mint igényt támasztani és keresletet generálni a vásárlóra-degradált értelmű egyedben arra, hogy olyan portékákra költsön keresményéből amire valójában semmi szüksége…

Terra Preta

A Természet-átalakításban eltökélten munkálkodó Újkori Czivilizáczió már annyi kárt okozott a Bolygó felszínén, hogy a párhuzamos javító-munkálatokkal sem képes lépést tartani – már amiatt sem, mert az átgondolatlanságok okán majd-minden javító-célú beavatkozásról nemsokra rá kiderül hogy sokkal-inkább rontó-hatású, de abban aztán alapos.

A Terra Pretáról szóló tudósítások viszont azt jelzik, hogy effajta tudatos Természet-építő tevékenység létezett már azokban a korokban is, amiket még nem hatott át sem a Jogi hókusz-pókuszból kreált „talajterhelési-díj” sem a „hulladékgazdálkodási-szabályozás”, de amiket nem is pofozott a kereslet-kínálat álarca mögé búvó piacgazdaság tőzsde-általi manipulációja.

Pontosítás [Vízgazdai], „Klíma-hiszti” kapcsán

Szóval, az őrültnagy-előrelépés a tehénfing kiiktatásában az lenne, hogy ne tartsunk mostantól állatot, amely az ingyen-nővő fűből is, mint lábon-járó szervizelést-nemigénylő gyár, proteint-tartalmazó teljesértékű-húst állít elő, olyat amit szervezetünk hiba-nélkül fogad be és alakít saját céljaira. Hanem termesszünk lizátum céljára agrártermékeket, amik ~90%-ot kitevő feldolgozási-maradékát a ~10% fehérje-tartalom kivonása után szemételhelyezési-kultúránk bevált-módszerei szerint deponálunk valahol (a „környezetben”), hogy azután ebből a mondott-módokkal előállított kétes-biztonságú szintetizátumokkal rakhassuk tele az áruházak polcait. Nem kaparnám véresre a lizátumos-körfolyamat mérlegének ordító-irracionalitásait, mindössze egy mellék-jelenségre hívnám fel az elbódítottak figyelmét: Az állatok tehénfing-megokolású kiiktatásával vajon szűkül-e az a biodiverzitás, amelyért naponta kondulnak a vészharangok?

Bizonyára találkozott már az Olvasó azon idézet-gyűjteménnyel amelyben külhoni-nagyságok ritka-méltatással szólnak a magyar-nyelv páratlan kifejezőerejéről s különleges egyediségéről, amely a múlt-ködében lehet eligazító – amik fölöttébb dagaszthatják a nemzeti-keblet. És ennek kapcsán összeakadhattak azon kételkedőkkel is, akik kaján-hitetlenséggel himbálódzva jobb-híján saját-ürességük nihiljén számon-kérik e magasztos-idézetek forrását. Nos, mára azzal a jóhírrel szolgálhatok, hogy sikerült fellelnem az egyik méltató forrását, így aki nem rest az 1830-as angolnyelvű-kiadványban elmélyülni, az többé nem helyezkedhet e téren tagadó-álláspontra. Hanem inkább saját lelkét kell kérdezze: én, aki bele születtem és benne élek e nyelvben, hogy-hogy nem vettem e csodákat észre?

Bevallom, magam is ebben a vakságban tengettem életem jelentős-részét. Felnőtt-fejjel csodálattal adóztam az angol-nyelv flexibilitásának, élvezve ahogyan ugyanaz a frázis több-árnyalattal eltérő-tartalmakat is sejtetve teret ad a képzeletnek. S elmentem észrevétlen sokáig amellett, hogy az anyanyelvem mily hallatlan pontosító-erővel bír ha a kéz gyakorlott; és hogy mennyi költészet fér el még a prózájában is, ha a tollat mester keze vezeti.

Azóta próbálkozom, ha amatőr-módon is, de lelkes odafigyeléssel precízen-kontrollálni az aktuális-mondandót [amiben a „saját-sütetű” túlzónak-tűnő hifenálással jelentős-terheket veszek le a központozás rabszolgájáról, a vesszőről; és amely elem könnyíti az összetartozások-révén a (szükség-szerint bonyolultabban-strukturált) mondandó célzott-értelme meglelését (szemantikai utó-elemzések nélkül)]; színesítve azt ha adódik ihlet-adta nyelvi-leleménnyel, hogy az olvasója is ráérezhessen: nem unatkozik, és nem született rossz helyre.

Mégtovább menve – az előzőek fényében is – megosztanám itt azt a privát sejtésemet, miszerint a magyar-nyelv elütő-mássága akár azt is alátámaszthatja, hogy a homo sapiens törzsi-szétválása után vette csak kezdetét a beszédkészség kifejlődése. A keletkezett szóállományon alapuló közléseknek sem a struktúráját sem a belső-logikáját nem ingatta meg későbbi összetalálkozás ill. együttélés másnyelvű-törzsekkel ha a kialakult-nyelv erőteljes volt, viszont hasonló társas-viszonyok jelentős-változást hoztak azokban a nyelvekben amelyek éppcsak szolgálták a túléléshez-szükséges kommunikációt.

Mélyebb ismeretekre vezethetne, ha érdemi-erőfeszítések történnének anyanyelvünk kiterjedt több-szempontú analízisére – amire a számítógép jelenlegi-fejlettsége módot ad, és amihez csupán az intuícióval-bíró matematikusok elkötelezettségét kellene motiválni. Például azzal, hogy Bolyai János is töltött időt effélével: A nyelv szokatlan állománya és hierarchiája nyomán arra jutott, hogy kellő matematikai-szigor mellett a magyar átalakítható univerzális világnyelvvé. Megjegyzendő hogy Bolyai ilyen törekvésének is voltak már hazai-kezdeményezésű előzményei.

DEDÓ felsőfokon

{eközben} az esővíz-aratás a nemzetközi-porondon egyre jobban hódít. Népszerűsége diadalát egyelőre csak a tábor szélesedése jelzi. Fárasztó lenne abba az irányba is felfedezéseket tenni, hogy ez a fehér-köpenyes esővíz-arató sokaság vajon létrehozta-e már a saját Szakszervezetét vagy megalkotta-e a Dalárdáját; annyi azonban bizonyos hogy egyik sem haladt Országh József nyomdokán – mert akkor mára máshol tartanánk. Ehelyett szájukban a WC-öblítéssel kérik a figyelmet; ezen szubtilis-hozzáállásukkal kívánva jelezni, hogy az esővíz primordinális-funkciója nem másban mint ebben kell megtaláltassék.

Lemma: A pöttömnyi-tökéletlenekből kitartó-szöszmötöléssel méretes-hülyék lesznek.

Humanoidiotism

Mondják régről: „AMI nem megy azt ne erőltessük”. Szokás megtoldani is: „a nagy erőlködésnek beszarás a vége”. Magam (ez-alkalommal) gyöngédebb figyelmeztetéssel élnék az erőlködésben a szellem helyett csupán szelletet produkáló személyekhez: AKINEK nem megy, az ne álljon oda rángatni látványosan a szekér rúdját. Mert az, hogy a szekér ettől nem moccan, még nem bizonyíték arra nézve hogy az oda van nőve. S e virtuózoknak (szellet és széljárás szimbiózisától vagy antagonizmusától függetlenül) pláne nem kéne erőltetni hasonló mutatványt egy másik, öblösebb szekér rúdjánál.

Felmentést kell adjak mégis e rángatódzó-társaságnak. (Szívem szerint minden alól, ha lehetne erről-szóló és felmutatandó flepnivel.)…

Alomszék

Ezúton gratulálok mind a Tudomány mind az Újdonságok konszenzusos-alapú megítélése szellemében tett szócikk-törlésükhöz.

Nyilvánvaló ebből, hogy a Wikipédia nagyszerűnek induló vállalkozását mai medrekbe terelő adminisztrátorok megítélése szerint nemcsak érdektelen, de értéktelen is kell legyen a vágyott ám elérhetetlennek hitt fenntartható-környezettel nem pusztán hitegető, hanem annak kísérletek által is bizonyítottan elegettevő Vízgazda-rendszer két, ma sajnos jószerivel még ismeretlen eleme, az Alomszék és a Szürkevíz.

A rendszert megalkotó Országh József vegyészprofesszor, a fenntarthatóságot elméleti és gyakorlati szinten művelők hazai pápája, Gyulai Iván bemutatott véleménye, valamint kutató-vegyészi múltam, ismereteim, és indíttatásom lesöprése áll szemben a jobbára névtelenségbe-burkolódzó és ismeretlen-hátterű szerkesztők egy-két szavas vélekedésével…

Szennyvíztisztítás és Természeti-kongruencia…

Az egész [biogázosítási] elgondolás borul azonban akkor, ha a szennyvíz-KEZELÉSI eljárás energia-igénye minimális lenne, hát még ha az eljárás egyúttal a szennyvíziszapi-terméknél minőségileg sokkalta-jobb Naturális-humuszt eredményezne. E fantazmagóriának is beillő hipotetikus kívánalmak és elvárások mindazonáltal azonnal teljesülnek, amint a KEZDETI peremfeltételeken a következő változás esik: Legyen különválasztott az ürülék-kezelés a víz-kezeléstől. (Ami a Vízgazda 1.főtétele.)

Ezek tükrében lehet újragondolni a Vízgazdai-hozzáállást: a különféle szennyvíziszapok HELYETT az élelem-fogyasztásunkkal egyenértékű P+N tartalmú ürülék komposzt-formája vissza-származtatható a földekre, talajerő-javítás és tápelem-visszapótlás céljaira – ANÉLKÜL hogy bármit erőlködve vissza kellene nyerni belőle, és anélkül hogy az értékes biomassza humusz-építő/regeneráló tulajdonságaiból bármi is veszendőbe menne.

Merthogy: Az ürülékhez adott és kevert víz azon szimpla elképzelést szolgálja, hogy ezáltal az ürülék elszállítása automatikusan-megoldott. EZZEL a szállítási-nyereséggel áll szemben azután minden egyéb teendő és következmény súlya és terhe. Az ürülék és vízhasználat szétválasztása ezzel-szemben csupán egyetlen teherrel jár: az ürülék elszállítása megszervezését szükséges (racionálisan) megoldani – azután minden a helyére kerül, minimális-teendőkkel és káros mellékhatások utó-következményei nélkül.

Talajjavítás

A művi-kontrolt illetően, annak legutóbbi-törekvése egyik sarkos megnyilvánulása a hidroponika, amellyel kétségtelenül látványos eredmények érhetők el – miáltal a fogyasztói-piacot elárasztják az így-termelt élelmiszerek. Amelyeknek azonban a látványon-túli tulajdonságai lennének a figyelmeztetők: az ily-módon termesztett élelmiszerek beltartalmi-értéke drámaian megcsappan a talajon-nevelt társaikkal szemben. Ennek hatása pedig – az étkezéseink rutinján keresztül – előbb-utóbb borítólag hat az emberi-szervezetre, merthogy az a teljesértékű-táplálék inputját követeli meg a hibátlan-működéshez. Vagyis: eluralkodó-fogyasztásukkal lassanként előállnak azok a civilizációs-betegségek amik azelőtt csupán hébe-korba érintettek egyeseket, ezúttal azonban epidemikus-szinten. Azaz: a művi-étkekre* átszoktatott társadalom óhatatlan hogy végletesen elbetegedik. Ami magával hozza további, másodlagos-degenerációk népesség-szintű fellépését, végsősoron a társadalom önfenntartó és ön-reprodukáló képessége elcsökevényesedéséhez vezetve. A hidroponikai-irány tehát egy előnyös gazdasági-mutatók fénymáza mögött settenkedő ön és közveszélyes zsákutca.

Tettek és Díjak – Mihail Cvet, és a Kromatográfia

…Míg a katedrális-nagyságok legfeljebb csóválták a fejüket Cvet kísérletei és eredményei hallatán, addig egy a doktori-dolgozata anyagán munkálkodó egyetemista [Gottfried Kränzlin] azonnal kipróbálta és adoptálta Cvet 1906-ban közzétett módszerét, megerősödve választása helyességében midőn 1907-ben hallotta őt Berlinben előadni. Sikerrel. Ez az alátámasztó-erejű dokumentum mégsem talált utat a tudományos-véráramba, mert a disszertáció közlése egy kevéssé-olvasott szakfolyóiratba került elhelyezésre, s fokozata megszerzését követően az illető élete egészen-más irányt vett. A tény azonban tény marad, és felveti általánosságban is a kérdést:

„Hogyan történhet meg hogy egy nebuló azonnal sikerrel a kohójába fogja a Cvet által kínált szikrát, miközben azt a német botanikusok testületileg elvetendő hamunak vélték?”

…Megjegyzendő, hogy a klorofill-kutatás zászlóshajóját navigáló Willstätter nem reagált Stoklasa melléfogására – a korrekció sarát Cvet vette magára, s szerezhetett is a beleszólásával többeknél rosszpontot.

Nem szabad oly sietős legyen utunk hogy elmenjünk emellett: Cvet reakciója messzemenően érthető. A Tudományban a hibák korrigálandók; találtassanak meg akár rögvest (merthogy rikítanak), akár csak évtizedek múltán (amikor már honorációval-kísért ezerszer-idézett respektált-kövületek – amik megmoccantása is óriási nehézség, kiakolbólítása pedig mára a lehetetlenség szinonimájává vált). Legjobb lenne persze el sem követni azokat, ám ha már publikációba kerültek mindenféleképp kell mód adassék a megvilágításukra, nemkülönben a helyesbítésükre. Fájó, hogy a közlési-műfajnak ez a része mára a tudományos-folyóiratokból teljesen elsikkadt, annyira hogy már azt sem tudni: van-e rá egyáltalán igény? – Miközben döntik, ömlesztve, a Tudomány-hombárjába a rengeteg nem-odavalót.

Ugyanakkor lehetséges hogy megleltük a „mi közöm más hülyeségéhez, az én dolgom az hogy a magam-portékáját suvickoljam fényesebbre, hogy az minél-kelendőbb legyen” magatartás tudományba-átosont ikertestvérét, W. hozzáállásában.

Ha az alapító-atya személyét illetően tévednék is, ennyi rögzíthető: A tudományos-korrektség előmozdítására irányuló asszó győztese egyértelműen Cvet.

…Dokumentált adalék Willstätter idegenkedéséhez az is, hogy midőn saját munkájában elakadva mégis Cvet módszeréhez fordult, kezei közt az csődöt mondott. Ennek akkori megszellőztetése, mondanunk se kell, Cvet esélyeit rontotta tovább. Évtizedekre rá derítette ki W. munkája leírása alapján a kromatográfiát ismét a felszínre-hozó Lederer, hogy mi is történhetett. W. az elvégzendő munkát egyik asszisztensére osztotta ki, azonban egyikük sem figyelt fel a Cvet könyvében* rögzített részletre amely figyelmeztetett: bizonyos labilisabb-vegyületek hajlamosak lehetnek aktívabb-tölteteken részleges-bomlást szenvedni. W. viselkedése az esettel kapcsolatban végképp nélkülözi a lehetséges korrektív-lépéseket. Amennyiben nem tartja méltóságán-alulinak, úgy közvetlenül Cvet felé is adresszálhatta volna a felmerült kételyt, s valószínűtlen hogy a dolgok helyretételében messzemenően érdekelt Cvet ne vette volna a fáradságot hogy elismételje neki [W. anyanyelvén is] ismétlőleg a már leírtakat. W. vádja tehát ahhoz hasonlatos, mint mikor az ünnepelt zsoké hibáztatja a versenylovat, csak mert aznap fordítva ült a hátára és lepottyant onnan.

* Cvet 1910-es opus magnum kötetéről van szó, amely oroszul íródott, ám W. lefordíttatta magánhasználatra 1 példányban. Hogy vajon az eseti-fordító követett-e el műhibát vagy az asszisztensnek kellett lenyelnie később a békát, akár maradhat is a Niebelungok titka.

…Úgy tűnik, hogy akik kapcsolatba kerültek a Cvet munkáját lekicsinylő Willstätter -rel, azok – így vagy úgy – a kromatográfia révén jutnak elkerülhetetlenül a céljaik megvalósításában előre (közülük többen a Nobel-díjig is). Zechmeister László (1889–1972) is Willstätter tanítványként indult az 1913-ban megszerzett doktorátusával, ám az ő sorsa az előbb-említettekétől eltérő utat vett. A világháború kitörésekor be kellett vonuljon a Monarchia hadseregbe; rövidesen hadifogságba esett a keleti-fronton; ahonnan csak 1919-ben keveredett haza. A vesztes-oldalon végzett és területében-megcsonkolt Magyarország háború-utáni politikai és gazdasági káoszában csak 1923-ra kapott stabil állásajánlatot: katedrát a Pozsony elvesztével újonnan-alapított Pécsi Egyetemen. A 33 évesen elnyert nagy megtiszteltetés azonban csak a papíron csillogott: szinte a semmiből kellett megteremtenie az oktatás és a kutatás fizikai-feltételeit. Kezdve az épületek létrehozásától, a laboratóriumok kialakítása és eszközökkel történő felszerelésen át a munkatársak felleléséig; mindezt a jóvátételi-sarc terhét is nyögő országban. Ezek is közrejátszanak abban, hogy nehezen ítélhető meg pontosan, mikor is vette fel Z. a kromatográfia vonalát.

…Úgy fest tehát hogy a rég-esedékes korrektív-lépés megtétetett: Cvet csaknem a szemétdombra hajított zseniális-módszerét hozzáértők alázattal kiemelték onnan, értelemszerű fejlesztéseket hajtva végre rajta és körülötte megbecsült helyre emelték, s 33 évvel Cvet halála után már csak az maradt hátra hogy milyen arc reprezentálja a módszert, midőn annak nagyszerűségével találkozik az eljövendő-korok halandója. Hát leltek egy párost. S ha már (a Díj okán is) előttük hajt térdet aki inkább ezen ízületét használja gyakrabban mint a fejét, hát halkabb-csinnadrattával ugyan de rájuk-aggatták még egyéb fegyvertények végrehajtása dicsőséges-elsőbbségét is – amiket nem ismétlünk.

Multi-dimenzionális  Gázkromatográfia

…Abban az időben, amikor a gázkromatográfia házatáján a vágyon túl a teljes-terjedelmű két-dimenzionalitásnak még a köde sem derengett, egyfajta szenzációszámba ment az un. tandem-GC fellépése és térnyerése, amely metodikának az igazán eredményes, a nyomás által hangolható változata tökélyre-fejlesztése egykori laboratóriumi-oktatóm, Tóth Tibor egyetemi-docens (valamint későbbi hatékony segítőtársa: Garay Ferenc) tevékenységéhez köthető.

Nem véletlenül szentelek Tibor munkássága bemutatásának (a kötet-témája fővonulatához csekély-kötődése ellenére is) számottevő teret. Egyrészről az Ő alapossága – és amiket még a vegyészi-képzés IV. évére eső féléves szaklaboros-időszakában megtapasztaltam tőle, és elsajátítani igyekeztem – a magam későbbi-kezdeményezéseihez is azonnali biztos-talajt kínált. Másrészről pedig, mert szomorú látnom amint neve és mázsás-tettei is méltatlanul merültek mostanra a feledés-űrjébe, amit a jelen szitakötői esetlen-szárnyverdesései temetnek egyre-mélyebbre…

…Ebben a lökdösődésben kapott rendkívül-hatékony segítséget maga mellé Tibor, Garay Ferenc személyében, aki a biztos-kezű vegyészi-partneren túl olyan területeken mozgott otthonosan, amikkel való élés hatalmasat-lendített a már megkezdett tandem-GC munkálatokon. Valójában ekkor virult ki teljes pompájában a finomhangolásoknak mind a p mind a T általi kínálata. A haladás lépéseiről konferenciákon ugyan beszámoltak, a publikációs-asztal körül mégis alig kaptak lapot…

…Tibor s Garay kettőse tette a kötelességét, s ha ünneplést már nem is, de azt elvárták volna hogy a megtett-munkát rögzítő dolgozat a tudományos-közlések archívumába bekerüljön. Személyes élményem volt látni azt a csalódást, ami Tibort érte ezzel kapcsolatban a ’90-es évek elején: A dolgozatot – ami fölött az otthonában-vendégeskedő Rijks mutatott elragadtatása és lelkesedése alig ismert határokat – a haza-utazott Rijks (a megcélzott-újság szerkesztő-bizottságának tagja) elutasította.

Egy évre rá Tibor (53 évesen) meg is halt. Nem merném határozottan állítani, hogy vajon a temetésén hangzott-e el vagy másutt, az az Intézményi-méltatás amiben központi-szerepet kapott hogy „kitűnő tűzvédelmi oktatásokat tartott”. Igen, az a kor [kegy-osztásában is] ilyen volt.

Ma meg Széchenyi-díjas professzorrá lesz olyasvalaki, akitől még nem láttam egészséges-kinézetű kromatogramot; helyette állandóan emeletes-egyenletek özönével traktálja a nagyérdeműt, s az un. Inverz-kromatográfia dobogóját tolja maga alá. Még szót ejtünk róla, mert az illetőt a vaksors utamba hozta, de ezt az inverz-dolgot jó ha már most tisztázzuk. Inverz azt jelenti, hogy fordított. Hogy egy hátraarcból mikor származik előny (és mikor ellenkező a helyzet), az megfontolást igényel…

(Annyit biztonsággal állíthatunk, hogy ha a terület a politika, akkor az ottani inverzió azt jelenti hogy segget csináltak a szájukból. – Tapasztaljuk ugyanakkor, hogy ez ma nem különösebben gátja a támogatottságuknak.)

A kromatográfiára vonatkoztatva ez az inverzió azt a terhet hozza, hogy ezek az inverz-próféták immár nem amiatt dögönyözik a készüléket benne a jobbsorsra-érdemes kolonnával hogy célirányosan ékes elválasztásokat produkáljanak, hanem azért hogy egyéb-módozatú szuszakolt-csömöszölésekből az adott-felállásról sajátos-elképzelésű fizikai-kémiai adatokat nyerjenek. A plánum azután abban áll, hogy ezek begyűjtését követően a szüretelt-anyagot egyenleteikbe-töltve majdcsak kijön azokból, hogyan is kellene vezetni a processzust hogy az végül kromatogramokba torkolljon. Ilyen fogásokkal lehet új-műfajt teremteni – majd abban a csúcsra emelkedni.

Gulliver Harmadik Utazása során megtudja a Kor tudósaitól, hogy a hűvös-éghajlatú vidéken kierőszakolt melegigényes uborkatermesztés mögötti elszánás rációja nem más, mint a kész uborkából kivont hő által tenni balzsmosabbá az ottani klímát.

…Azóta hogy a tudományos-végzettséggel bírók alkalmazotti-rendszerben kerülnek foglalkoztatásra, mind ritkábban adódik hogy a köznapi inger-szegény feladatokból kisarjad valami érdekesebb felvetés, ami extra-utánjárást kíván.

Meglátásom szerint ezek lehetnek a csírái a valódi tudományos felfedezéseknek.

Akit egy ilyen téma „megvizitál”, annak (bizonyos értelemben) mázlija van. Enélkül azonban a legtehetségesebb alany sem valószínű hogy igazán-maradandót alkot. S bár a tehetség (az előélet vagy bármi más okán) lehet a priori, a jelentős/újszerű eredmény felmutatásához (a mázlin túl) alázatos kitartás is kell – ami idő alatt a partikuláris megoldáshoz szükséges eszköztár megszerezhető akkor is, ha egyébként abban másvalaki a hivatalos-talentum…

…Hazaérkezésem után még kaptam egy-két kétségbeesett telefonhívást hogy térjek vissza a projektbe, de nekem már minden hitem elszállt, és eleget tapasztaltam. Megírtam és postáztam a felmondólevelemet, s tájékoztattam erről az NSERC-t is. Tettem ezt annak ellenére hogy utolsó érvként még hallanom kellett: a projekt nem áll le, velem vagy nélkülem de folytatják. Ezt természetesen nincs módom akadályozni; ha célba érnének, a sikerből ki leszek rekesztve. De a tapasztaltakból tudtam: soha nem lesznek képesek a kitűzött célt teljesíteni. – És így is történt, de ennek részletei már másutt kapnak helyet…

…Idehaza persze nem várt semmi. A „szabadság” álarca mögött elszabaduló privatizációval vérét bőven vesztő Magyarországnak kutatási-ambíciókkal nem is akartam a terhére lenni – de nem is volt abban az állapotban hogy effélét kínáljon. Vidékre vonultam az összekuporgatott tőkémmel.

Hosszú-távú túlélési-stratégiám nem volt. Ezt a tudományos-mizériával foglalkozó történetet azonban nem zsúfolhatom tele ide nem tartozó eseményekkel. Így azon fölül amit másutt ez-időről ekként jeleztem „Nincsenek megbízható információink arról hogy Szerző [azóta] mivel foglalkozott: Piramist épített-e, vagy vakond-járatokban meglapulva tengette életét…” csak annyit kívánok mondani, hogy közeli bepillantást nyertem azokba a nehézségekbe ahogyan a vidék népe morzsolja az életét, s ami mellett ma is úgy oldalognék el mintha nemlétező lenne, amennyiben a siker megadja hogy eredményeimmel peckesen a Világ katedráit járjam.

A siker elmaradása viszont arra teremtette meg a módot, hogy összefussak azzal az elemi-erejű elgondolással, ami elejét vehetné mindazoknak a problémáknak amik lassan fekéllyé változtatják az egész Földi-környezetünket, abból is fakadóan hogy a dolgok vastagjának a kezelését a tudomány-lépcsőin magasabbra-hágók (meg azok is, akik csak az előttük-levők ülepére szegezett tekintettel igyekeznek feljutni ugyanoda) az alant-rekedt félműveltek irányítására hagyták „játszótérnek”, mindenféle felügyelet és kérdőre-vonás nélkül. Így szennyvízmérnökök és hasonlók idétlen elgondolásai mentén zajlik többek-között a Társadalom anyagcsere-végtermékeinek a feldolgozása, a földjeink állaga és termőképessége tönkretétele, a vízzel történő minősíthetetlenül-felelőtlen garázdálkodás. A legképtelenebb-módon élve vissza és véve semmibe a kémia, fizika, biológia alapelvein és tudományos eredményein túl a józan észt is, úgy hogy eközben senki nem koppint az orrukra – mert az Akadémiába-menekültek már csak azokkal a frakciózásokkal vannak elfoglalva, hogy klíma vagy nem-klíma, meg hogy gender vagy ember.

De, már rég nem török pálcát senki felett. Ha megérdemli, inkább szakadjon le alatta a palló…

Summázhatók a következők:

1) Kulcs adatik 1989-ben az MDGC-hez.

2) Amit 1991-ben felkarol a Kanadai NSERC [részvételem esetén ill. biztosításával], ám azt a nem-megfelelő kutatói-környezet miatt 1992-ben ott kellett hagyjam.

3) Ezidőtájt folyik a Hewlett-Packard kutató-műhelyében a hőfókuszálás körül az elméleti-vizsgálódás – Blumberg által. (Cikkei a ZGC-ből mindössze annak hőfókuszáló-képességét észlelik.) Eredménye által az érdeklődés elfordul mindattól ami hőfókuszálással érintett.

4) A ZGC-vel kopogtatás a HP ajtaján így [egy hosszabb levelezés kedvező-fordulata ellenére (Dr. Lorber), majd egy dicsérő visszajelzésen túl (Mr. Zimanyi)] kívül-reked [1987-1991 időszak].

5) 1991-ben porondra lép a GCxGC elrendezés, és a 2D-GC ehhez a módszerhez kötődik.

6) A 2) alatt kezdett projekt a hátra-maradt team kezében abortál; ezzel a ZGC feledésbe merül.

7) A rendszerváltás utáni hazai-állapotok nem alkalmasak a projekt újrakezdésére – sem. Elfogadom a helyzetet, vidékre vonulok.

8) A GCxGC teljesítőképessége határozott-bírálata lát napvilágot: Blumbergtől, 2008-ban.

9) Mivel továbbra sincs alternatíva az MDGC-re, a GCxGC tovább erőlködik
– Blumberg közreműködésével.

10) 2018-ra kerek kép alakul ki bennem az 1)-9) pontok részleteiről és összefüggéseiről; amit próbaszerű jelentkezés követ a ZGC-t is érintő két vonatkozással.

11) Értetlenség és korlátok okán a tartalom mélyrehatóbb kibontása történik, könyv-alakot nyerve. Fő-vonulata: GCxGC vs. ZGC-MDGC összevetés; mellék-vonulata: Blumberg 3) alatt jelzett kutatásai fogyatékossága.

12) A kötet 2024. novemberi megjelenéséről történt értesítés kapcsán zajló levelezésben érdektelen és érintetlen marad a fő-téma – a mellék-téma körüli polémia pedig el-primitívizálódik.

13) Ha a fő-téma ténylegesen érintetlen marad, akkor az MDGC megreked a leszerepelt GCxGC primátusával.

Az Élet sava-borsa…

A nyugalom-keresés ezen napjaiban találkoztam össze Szabó Magda: Kiálts, város! művében ezzel a mondattal: „Ki városa és embertársai romlására szándékkal tüzet gerjeszt, a pallosjoggal felruházott Debrecen város foglyaként máglyán végezze életét a gyújtogatók halálával.” – Változnak az idők…

Apropó; alap-igazság: Tűz nemigen van, ha a szárazság nem pusztít.

A lokális-klíma változásait manapság mindannyian megéljük; ennek egyik pregnáns megnyilvánulása az esők megritkulása, és a következtében beálló példátlan-aszállyal párosuló szárazság. Hogy legyen a köznépnek ezért mit átkozni, kitalálták a légköri CO₂ bűnösségét – és kergetik ezzel a gyermekded-mesével egyre-őrültebb pályára az emberiséget. Holott bármely meg-nemzavart elme könnyedén eljuthatna a felismeréshez: A VÍZ HIÁNYA az, ami borít a klímán. Hatalmas párolgási-hője elejét veszi a kíméletlen-forróságnak, a megnövekedett-páratartalmú légkörből pedig esőként visszaszármazhat.

A vízzel való bánásmód azonban drasztikus változásokon ment át. Civilizációs-kényelmeink bársony-szőnyegén dicsőített-léptekkel dübörögve haladva egyre-több vizet termelünk ki a talpunk alól – majd tessékeljük használat után tova, a szenvtelen vízfolyásainkon át ki az Óceánba. Így szárítja ki mesterségesen TAPLÓRA a lakhelyünket, a kontinenseket, az épületes „Fejlődés”.

Írásaimban számtalan helyen adtam ennek hangot – jelezve a fenntartható megoldás módját is – hogy legalább meghőköljenek az átalakításokban tevőleges aktorok. Hőkölés jelei azonban eddig nem mutatkoztak; pontosabban én hökkentem meg alaposan, midőn tudomásomra jutott: lakóhelyem, Dég község talaja alól nagybani víz-kitermelés indul, EU/állami támogatással létrehozott beruházás által – hogy-hogynem, egy magáncég javára. Kerestem a módját, hogyan juttathatnám el a felelős döntéshozókhoz valamint a falu érintett közösségéhez a gondolatot, miszerint a régió alól folyamatosan egy magaslati-telepítésű tószerű-tározóba szivattyúzott víz akkor is veszteséges folyamat a vízre nézve ha a tó-fenéken keresztüli beszivárgás által a tó-közeli földek víz-ellátottsága némileg emelkedik (a tótól távolabbi területek rovására), de nem érkezett visszajelzés. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a Törvényi-opcióhoz forduljak – de nem álltatom magam…