PHV

Cím-akronim: PHV

Polgár-háború a Vízért

(2022 ISBN 978-615-01-7249-1)

 

Ajánlás-féleség

1.) KIHEZ szól ez a könyv?

Valójában Mindenkihez.
Viszont – kényelem, „rend”, a napi-elfoglaltság és rutinjai lekötöttsége okán – ma e gondolatokra még kevesen lehetnek fogékony „vevők”.

2.) MIRŐL szól ez a könyv?

·    Látszólag: egy egyedi-eset kiváltotta ellenreakciók tudatosan bevállalt, végigjárt kálváriájáról.

·    Valójában: Bemutatja a „berendezkedés” megsemmisítő-erejű, a priori ellenállását egy olyan újdonsággal szemben, amely létünk alapjait biztosíthatná, a mára előállott ökológiai-pusztulás ellenére.

·    Elemeiben: Gyökérig-hatoló mélységű elemzéseivel leleplezi a „berendezkedés” visszásságait, melyek alap-pillérei

o  a fokozódó káosznak,

o  az emberi és gondolati értékek ellehetetlenülésének,

o  a Tartalom és Igazság megalázó alárendelésének,
elsöprő-erejű semmibevételének.

3.) VAN-E tanulsága ennek a könyvnek?

Igen, igyekeztem megvillantani.
Morbidnak tűnik, mint minden újszerűség. De elkerülhetetlen.
Valahogy úgy, ahogyan a romlott és kozmás ételt sem érdemes tartogatni, sem még ép-adalékokkal megkísérelni a följavítását, csak azért mert a hatalmas teli-kondér sok éhes szájnak biztosíthat folyamatos gyomorrontást.

 

Elérhetőség: https://www.konyvmuhely.hu/konyvek/polgar-haboru-a-vizert

 

Címlap

Hátlap

Beleolvasó:

Ez a könyv nem lesz bestseller.

Jó is ha meghúzza magát – mielőtt máglyára kerül.

Így kifejezetten előnyös hogy csak Magánkiadás,

ami nem kerül a nagybani-Könyvforgalmazásba.

(széljegyzet)

 

Történetesen: Mondhatnám azt is, hogy úgy kezdődött mint egy szép szerelem. Az ég derűs volt, a madarak csiviteltek, szívemben a haragnak még az árnyéka se. Mindössze annak a kalamajkáknak a vészterhes árnya vetült mind sötétebben előre, hogy a magát melldöngetve gondolkodónak hirdető emberi-faj, miközben az öngerjesztett gazdasági-fejlövés következtében habzsolva éli fel maga alól a Föld egészét, a gondolkodás egyszeregyét is zsigerből feladva, engedi egy a törpeség szimptómáit számos minőségben felvonultató kisebbségnek, hogy azok – a civilizáció-misztikumára mutogatva higiénizált-ujjbegyeik törvényi-igazodású mozdulataival – ellehetetlenítsék és megfojtsák a kevés, még latba-vethető mentő-elgondolásokat…

…él közöttünk (de milyen jól!) egy kaszt, mely tagjainak együttes játékaként úgy tartja iga alatt az állam polgárait, hogy testületeikhez képest a legfenomenálisabb cirkuszi állatidomár is csak pallérozatlan kuruzsló. A törvényesre-gyúrt és alávetetten követendő elrendezés gardírozóinak érdek-közösségéről van szó, akiket a fenti hatalom-gyakorlás s a nekik-kiszolgáltatott társadalom által ezért cserébe biztosított háborítatlan jóléten túl az terel zárt kasztba, hogy un. jogi-diplomával rendelkeznek. Nagyon távol kerülnénk az igazságtól ha afelől kellene kezeskedni, hogy e papíros birtoklásához valami különleges-képesség is párosítható lenne. Hiszen akinek: magas a matematika, kemény dió a fizika, nehéz a kémia, de nem vonzó a verítékkel is járó munka se, az bizony lankásabb-terep s gördülő-fotel után néz – pláne ha az ottani sürgölődés utólag majd jobban is hoz a konyhára. Így vonzza magához a szellemi-selejtet a jogi-képzés, s akasztja 5 palira-vett év múltán a nyakunkba e nyikhajokat, hogy azután egy mindentől független hatalom részeseként tegyenek-vegyenek bármelyikünkkel, elgondolásaik szerint…

…Úgy vélem hát, hogy tollam ha nekifeszül, nem lesz tanulság nélkül való egy szinguláris-eset bemutatása, melynek minden apró része ismeretes és rendelkezésre áll: hiszen az eset a sajátom. Ám nem kacérkodó édesgetéssel szegődött mellém; a nyakamba zuhintották, hogy megmutassák: ki is az úr. Nem illendő hát afféle tálalás, hogy szemben velük most magam adjam az urat. Elég lesz ha kimutatom: az „urak” féleszűek, rosszindulatúak, és a vesztünkre játszanak…

 

Előjáték:   Az ősállapot, és romlásba vitele. Felelős kerestetik, de csupán egy cikk akad, ami viszont sokmindent megvilágít. Meg kiutat is kínál; számomra épp jókor. Ám közbeszól a fejlődés. Abba meg valami nemvárt. Az előbbihez társulat kell, az utóbbihoz ötlet, képzelőerő, biztos tudás. Valahol lezajlik egy sejtelmes alakuló-ülés. Egymásnak-feszülés, rácsodálkozás, kapkodás. Tájékoztatás és félretájékoztatás. Újságsors. Feltűnnek a passzívházak. Cégbejegyzés mint aduász. Előbukkan a TSZ vérvonal. De ki ásta a kelepcét? Egyéb helybéli anomáliák.

Hol volt, hol nem volt… Ne tessenek aggódni, nem mesekönyvet vettek a kezükbe. Aggódni majd ráérnek később, midőn elérkezünk oda ahol kiderül: Honnan és hány-felől, mivel és mennyire van bekerítve mindennapi létünk. Már ha az nem akként értelmezett, hogy pusztán adóalannyá-redukált fogyasztógépként tespedjünk, hanem az Életet örömmel s felelősséggel élő gondos gazda alaposságával az újító-szellem szikráit is mutassuk, vagy ezirányba próbáljunk tenni valamit is – ha a helyzet úgy kívánja, vagy ha a tornyosuló akadályok és nehézségek eltávolítása egyenesen követeli ezt…

…Semleges csillagközi megfigyelő leszögezheti: a dupla vagy semmibe játszók pókerpartijuk 2. fordulóját is dűlőre vitték. A postázott híranyag pedig immár pontosítja is a törvényi-állást, ahonnan a renitenst megfenyítheti: 1995. évi LVII. törvény 34.§ (4) és (5) bekezdések. De e röpke kitételt követően az oldal fennmaradó része már kizárólag a befizetendő anyagiak lerovása módozatainak szentelt…

…És vártunk, hogy megtörténjen a csoda. A demokrácia csodája. Hogy az alulról érkezett javaslat, a sokrétű és elképesztő-méretű előnyei miatt, a józan megfontolás után győzedelmesen háttérbe szorítja a konvencionális elképzelést, ami ráadásul nekünk is s az államnak is jóval többe kerülne ha azt valósítanák meg. Vajúdtak-e a hegyek, vagy szimplán csak Karácsony-körüli csöndesség volt, nem tudhattuk pontosan…

…Szemenszedett hazugság, hogy az EU szennyvízkezelési direktívája a csatornázással lenne egyenlő. Ám úgy gondolják, hogy megtehetik. Ugyanis, ki az a ritka balfék falusi, aki pihenőidejében EU-direktívákat böngész önfeledten, ahelyett hogy kipihenné magát a holnapi munkához, csak hogy nyakoncsípje a léhűtő lódítók nem-tudni hogyan-büntethető szándékos ferdítéseit?... Meg kell valljam, azidőtájt magam sem ismertem az ajánlott oldal részleteit, csupán az alapelv volt számomra ismerős. Úgy véltem: ha egyszer EU-tagok vagyunk, akkor az ottani vonatkozó-direktívák védelme automatikus a falusi-hivatal mitugrászaival szemben. Komoly sebeket kellett kapjak hogy észretérjek, s alapos vizsgálódás után kiderítettem: amit csak lehet azt mind félreértelmeztek a hazai-szakértők, majd az ezek-mögötti beépített-szándékokkal „harmonizálva” születtek a lopakodó hazai-törvények (láttuk: már 1995-től), s ERRE épül egy semmi-másra csupán a rögzített törvényi-betűkre alapozó itthoni gépies-jogalkalmazás. Amivel minden „eretnek” próbálkozás kishazánkban elkaszálható. Vérző torokkal persze szabad szaladgálni Strassburgon át Brüsszelbe. De ki akar becsülettel perlekedni a tulajdon Hazája ellen?...

…Előreszaladtam, nagyon. Volt még néhány relatíve nyugodt évem. A saját-tervezésű HSzM a portámon remekül működött, a zargató-levelek szemetes-kosara szép csöndesen telt, állásnélküliségem miatt a Hivatal nem volt miből elrendelje a levonásokat, ugyanakkor kényszerű otthonlétem eredményeként lassan tető alá került a melléképület, a vermelő-pince, és körbekerítettem a vadak elől a 600 négyszögöles faluvégi gyümölcsös telkünket…

 

Törvény-elemzéseim elé:

Működőképes társadalmat CSAK úgy tudok elképzelni

hogy a Természet törvényeinek

alávetve és ahhoz igazodva

szüli az emberiség a vonatkozó törvényeket

NEM  PEDIG  FORDÍTVA

mondom:

…Mivel a jogi-felépítmények állékonysága körültekintő védelmet követel, nehogy az egész magától összeroskadjon, ezért a berkeken-belüli fakultások erősen és lankadatlanul dolgoznak azon, hogy ez a lépten-nyomon billegő felépítmény egyfajta tudománynak láttassék. Ami ez-esetben erősen korlátozott. Ugyanis a semmit is tudománnyá varázsoló absztrakciós erők arzenáljából itt hiányozni kényszerülnek a kérlelhetetlen egyértelműséget hordozó egyenletek, a lazább struktúrákat megengedő folyamatábrák, de még a hébe-hóba definiálni megkísérelt elemek közt végezhető műveletek is. Egyetlen sarkalatos-pont marad tehát, midőn e törvényi-kuszaság a tudomány státuszára aspirál:

felépítménye logikailag ellentmondás-mentes kellene legyen…

…Elemzéseim során – okulva némely történelmi-távlatú tapasztalatból is, miszerint a nagy-ívű filozofálás efféle alázatosabb tennivalókra jobbára annyira alkalmas mint széttárt-ujjú kezekkel a ködöt markolászni – ahhoz a földhözragadtabb megközelítéshez kell forduljak, mely egyben a törvényalkotók közt is az egyedül üdvözítőnek tekintett: Az általuk izzadságosan kőbe-vésni igyekezett betűikhöz való minél teljesebb ragaszkodáshoz, midőn kivesézem azon tartalmakat, melyek tartalmatlansága ezáltal kiviláglik, tarthatatlanságukkal egyetemben.

E kijelölt út előreláthatóan unalmas szürkeségét üdíteni igyekszem azzal, hogy színesítő vagy kegyelet-teljes csokrot (ha másból nem, hát szóvirágból) helyezek el elemzéseimben itt-ott, de legkivált akkor midőn egy temetetlen ám csalhatatlanul halott jogi-múlékonyság korpuszához érkezünk…

…Ha mindemögé raknánk az az unási ránk-olvasott premisszát, miszerint „a Törvény nem-ismerete nem mentesít azok hatálya alól”, akkor elképesztően arcátlannak tekinthető az az elvárás, hogy mi mindannyian azzal töltsük az életünket, hogy naprakészen informáltak legyünk a törvényi-területek zagyválásának a rezdületeiről is, miközben napi tennivalóink egy munkamegosztáson alapuló társadalom életképes működtetéséhez szükséges feladatok ellátásához köt.

A reciprocitás viszonossági-elvárása alapján így nem lenne udvariatlanság megkövetelni, hogy bíró és ügyvéd fejvesztés terhe mellett tájékozott legyen a kőműves-szakma csínját-bínját illetően a tettre-készségig bezárólag, vagy a kémia berkeiben mozogjon oly otthonosan mint egy vegyész, esetleg operáljon azzal az életmentő precizitással ami a sebész sajátja. Ha viszont e betű-kurkász társaság ezek egyikének sem képes eleget tenni, akkor nemcsak visszás és magyarázhatatlan, de tarthatatlan is a nekünk-szegezett, fejünkre-olvasott ama dörgedelem, mely a tornyosuló törvényi-kulimásznak biztosítana ki nem érdemelt piedesztált…

 

Köz-játék: … Az óvatosság, úgy tűnik, csak a már sebeket kapottak erénye. A hatos-fogat pedig fenséges nyerítéssel belehajtott a tankcsapdába. Azaz, testületileg megjelentünk a zárt-falak mögött, a lesajnáló tekintetek előtt, hogy ott minden érvünk akként merüljön el, mint ahogyan a legkeményebb röntgensugár is nyom-nélkül vész el a méternyi-vastag ólomfalban…

…A történeti igazsághoz tartozik – hát nem is rejtem véka alá – hogy volt ennek a találkozónak egy pozitív hozadéka is. Márhogy annak, aki figyel és résen van. Persze igen kicsiny. És leginkább csak átvitt értelemben. Képiesen afféle, mintha keményen a víz alá nyomatva, a kaján vaksors kapálódzó-kezembe csempészett volna egy teli-pohár Tokaji-aszút, hogy hajtsam fel, egészségemre…

…Most, a 2018. év őszi bírósági-döntés után, véglegesen elítélve ama talajterhelés bűnétől melyet a telkemen önerőből megvalósított HSzM-hez kötnek ám amely semmilyen szinten nem bizonyított, hurokkal a nyakam körül azokból a törvényekből melyek praktikus alkalmazhatatlanságát alapos búvárlással azóta előtártam s a talárosok látókörébe toltam (eleddig a legcsekélyebb megértési hajlandóság és zéró közhaszon nélkül), hőn óhajtott kívánságaim egyike ez lenne:

Megválaszolná-e valaki, hogy ezt a szerény kalkulációt, mely lassuló mozdulataimmal is alig félórát vett igénybe, miért nem jutott eszébe senki de senkinek elvégezni? Sem a tervezés hevében, sem az azóta lepergett tízegynéhány év alatt. Netán nem az időfaktorban kell keresni a gátló tényezőt? Helyette zakatolt lázasan száz szervezet, agyalt tízannyi mérnök, körmölt százannyi irodista – s folyt a pénz számlálatlanul? S itta, issza a levét az egész Vidéki Magyarország…

 

Az 1995. évi LIII. törvény:   A Törvényt a Horn-kabinet hozta tető alá, még 1995-ben. Jó előrelátóan helyezték el azokat az elefánt-csapdákat amikre akkor még egyőnk se igen figyelt, mert pusztán elvi és zártintézményi kotkodácsolásoknak tűntek oly időkben mikor erősebb zajok zaklatták dobhártyáinkat. Ám amely – gondosan megásott vermekben elhelyezett szerkezetek módjára – ezidőtájt kezd bejáratottabban csappanni mindazokon, akik most ébredeznek bár nem is értik: honnan s miért e rettenet, mely totálisan bekeríti őket, s mely azóta izmos egyeduralkodó monstrummá nőtte ki magát.

…Fogódzóul már itt előrevetítem, hogy e törvény betűrengetegében előrehaladva e kardinális minőség-javítási törekvés nyomtalanul elvész, illetve ahol véznán felbukkanni látszik ott rögtön többszörös (egyéb törvények által kidolgozott ill. kidolgozandó) kalodába is tétetik. Miáltal – e legfontosabb elem kiebrudalásával – e törvény végülis kiüresedik, előbb-utóbb nem lesz összhangban az Alaptörvénnyel, mi több: implicite ellentmond neki…

…Még az sem lehet 100%-os garancia, ha lojálisan egyebet sem teszünk mint e Törvény bötűit bújjuk… E nem-garanciális betű-bújás mint Törvényt követni-igyekvő magatartás általános normává válása esetén azért fel kell vetődjék ez is: Vajon ki fogja eközben megtermelni és előállítani azokat a javakat, amelyek e tétlenség bűvöletébe sodródott társadalom tagjait majd életben tartják? Ezzel a para-abnormalitással rokon képpel pusztán az volt a szándékom hogy jelezzem: moderálni kellene már a Törvények Épületének Halmazát akkorkára, hogy csak egy szeletkéjét foglalja le életünknek, nem pedig rátehénkednie mindenre, amit csak vége-hossza nincs ömlengéseivel benyálazni óhajt…

…E hiátus által e központi szerepet betöltő fogalom (a legjobb minősítés szerint is) csak félig-definiált. Ami – a használhatóságát ill. hadrafoghatóságát illetően – nagyban hasonlatos a hossztengelye mentén hasítással nyerhető fél-vödörhöz. Vagy – hogy más szimmetriák mentén lépdelő gondolati-iskola is kellőképp ízlelgethesse – olyan pohárhoz fogható amelynek mindössze az alja hiányzik. Ez a tova nem hessenthető hiányosság azonban oda vezet, hogy (amikor és ahol, ez, vagy a rá-épülő törvények) alkalmazásukkor úgy navigálhatók, mint a kötött-pályájáról elszabadult villamos: csörömpöl és riogat amerre pillanatnyi szeszélye sodorja…

…Érdemes áttekinteni még-egyszer az idevezető utat:

1. Törvényhozás arra jut, hogy a fogalmat/tevékenységet definiálni illene – az majdcsak elvezeti valahova.

2. Megkísérli a definiálást, ám az sikertelen.

3. Ötletel ekörül egy ideig, tologatja jobbra-balra, ám egyre nagyobb lesz a zavar.

4. Ennek úgy vet véget, hogy szabadalmat ad rá a jog csecsén csüggő egyéb társ-minoritásoknak, hogy kezdjenek vele amit csak akarnak, oszt onnantól majd az lesz a Rend amit ezek kitalálnak.

Jegyezzük meg e fázis-átalakulási folyamatot, mert általános érvényűnek látszik a törvényalkotások esetében. Tehát:

A.) Még őszinte alkotói szándékkal nekiveselkedik valaminek amihez félig sem ért.

B.) Birkózik egy ideig az anyaggal, bikkfanyelvbe-rébuszokba rejtve tehetetlenségét.

C.) Mígnem feladja az egyenlőtlen küzdelmet, s alulmaradásán azzal vesz revánsot hogy rásüti billogját: Onnantól visszavonhatatlannak deklarálja hogy széltében-hosszában rendelkezhet vele, tetszése szerint…

…Itt is az a helyzet, amit már jeleztem: az absztrakciókkal megkísérelt légtornászás (melynek velejárója lehet a pofára-esés) helyett a konkrét-tartalmak időnként jobb szolgálatot tehetnének. Azonban ez nem szegődne megszolgált zsoldjába annak a szándéknak, mely megfojtani kíván egy hatalmas területet lefedő, a környezettel messzemenően harmóniában dolgozó rendszert. Csakis azért, hogy elébe tolhasson egy hörögve-zakatolva működőt, ha parányit is megkaparjuk a tényeket kiderülne: diszfunkcionális monstrumot.[1] Amely már felépítésének princípiumaiból fakadóan sem lehet sem környezetbarát sem fenntartható; a „leghatékonyabb megoldás” és az „elérhető legjobb technika” kiérdemléséről (amiktől fényévnyi távolságban van az elhallgatott módszerrel összevetésben) szót sem ejtve. A magasröptű, tartalom-nélküli jogi-mellébeszéléssel a kimondatlan cél az, hogy előkészítse a terepet az egyirányúsításra, a következő-törvények körül bábáskodókra bízva azt hogy kitegyék az útra a zsákutca és a visszafordulni-tilos jelzéseket…

…Intelligens találgatások helyett, ha a törvény-megvillantotta szavakba próbálunk kapaszkodni, annyi az elképzelés hogy SZAKÉRTŐT tervező- és szakértő-mérnökök (esetleg a kamarájuk) jelölnek ki s hatalmaznak fel engedéllyel a delegálás előtt. Itt akkor fel kell vessem, hogy nincs tudomásom „szakértő-mérnök” szakról és képzésről, illetve ilyen végzettségről – bár ma már több újféle diploma létezik mint WC-papír. Hát nem kizárt hogy van ilyen. Ugyanis (szégyen ide, szégyen oda) igaz a tézis: a rettentő-szükség előcsalhatja belőlünk az állatot is. Így, a kényszerítő nyomásra, nem kizárt hogy időközben kitermelődött egy újfajta állatsereglet. De vajon MIT tudnak ezek? Már ammián, hogy itt „szakérthessenek”. Mert ha ürgetjük-forgatjuk a 13.§–22.§ részleteit, lépten nyomon beleütközünk a minőség, arányok, folyamatok, talaj, kőzet, ásvány, szerkezet, fogalmakba (melyek mind anyagi, végső-szinten molekuláris vonzatokat érintenek), amik a már régóta-létező vegyész-stúdiumok alapelemei, s ott ezek tetszés-szerinti elrendezése részint már tisztázott, részint e leülepedett tudások birtokában egyértelműen tisztázható. No most, ha egy engedéllyel-felruházott, kijelölten-delegált szakértő ezen tudásbázissal nem rendelkezik, akkor ugyan mi várható tőle? Ha pedig a vegyészi-tudás erre alkalmas, akkor miértis kell kerülőutakon „szakértők” után kujtorogni?

Hogy általánosabban is érthető legyek: A szakács főz. Mert megvan hozzá minden szükséges tudása. Most tegyük fel, hogy az idők kihívására előálltanak a sózó-mester szakok, a leves-kavaró szakok, a fűszerszám-adagoló szakok, a szarka-varnyú pucoló szakok, és amit még a sors ránk-mért. Így a szakács kezéből e brigád által kivétetik a feladat, s ez új szakok mester-garnitúrái tálalják majd elibénk az étket. (A szakácstól még a koordinációs beleszólás lehetőségét is elvéve.) A felmerülő kérdés – kanállal a kezünkben: ki fogja megenni az elibénk-tolt katyvaszt? Hosszútávon ebbe a diétába mindenki beledöglik. Konklúzió: A szakács szerepe megkerülhetetlen; A fenntartható étkezéshez szükség van szakácsra…

 

Játszadozások:   Szondázások. Vakság és érdektelenség – a beköszöntő 2010-es politikai pálfordulás árnyékában. A Bürokrácia eközben kényelmes-ütemben darál. A kocka el van vetve:  66 MFt Lószar Lőszer-mentesítési célra. Önkormányzati-szinten is zászlócsere – és semmi más. Elindul a szennyvíz-úthenger. Felzárkóztatási ígéretek – és kilakoltatási valóság. Csatavesztés Dégen; nyilatkozati „fegyverletétel”.

…Az elhúzódó szüzességet követő kórtermi késedelmek közepette megtörtént az Országos Helyhatósági-választás is, amiből ugyan új polgármester emelkedett ki főnixként, ám legelső csatakiáltása az volt, hogy tűzön-vízen keresztül is megvalósítja a már sok ajtót s fiókot megjárt csatorna-projektet. Egyebekben ilyenekkel kínálta önmagát: „szolgáló és emberarcú önkormányzatot a lakókért… szeretnék”. Hogy azután mi lett ebből a szerelemből? Talán a közhely fogalmazza meg a legtömörebben: Minden szerelem múlandó… Az új seprű pedig jól sepert. A papír-alapú csatorna-munkálatok átváltottak fizikaiba, már a 2011. év során. Innentől már kizárólag az ország még csatornázatlan régióiért lehetett küzdeni. Már ha kihallik Dégről a hangom. Ehhez azért nem ártana kitalálni valamit. Az orrom előtt zajló munkálatokba akadályozólag mesterkélten beleállni már nincs értelme. Mire a portámhoz érkezett az árokásó exkavátor és a csőfektető-brigád, már át is vetettem az alább-mutatott iratot az Önkormányzatnál. Kivel? Hát azzal akié a tényleges hatalom: A háttérben munkáló, választásokkal le nem cserélhető, köz-szolgaként mindent-uraló bábuval, a Jegyzővel…

 

Törvényi-tobzódás:   maga az Alaptörvény is kimondja, hogy a törvénykezés cirkuszosainak nincs belepofázás ott ahol felnőttek ülnek a tudás asztala körül… – mint majd látjuk nemsokára; döbbenten észlelve abban sok más alapbölcsességet is, amiket sérelmünkre a jogi-gyakorlat hétköznapjai és ügyefogyott cimbalmosai mind semmibe vesznek…

 

JOG: mindenek felett és mindenüvé:… A szereplési-vágy érthető és emberi. Azonban mérsékelt lehet azok száma akik arra kíváncsiak, miként hozza közös-nevezőre egy ripacs Lear király tragédiáját a kvantummechanikával. Emiatt, ha a magas cél a tudományos-tézisek jogrendszerrel való összhangba-hozása, úgy előnyöket kínálhat a méltósággal befele-forduló testületi-összefogás; amely a sikerítés biztosítékát abban jelöli ki, hogy azokat lefordítják a jogi-normák nyelvére. Az eredmény ezzel (házon belül legalábbis) garantált, hiszen azt a nyelvet kívülálló már nemigen értheti. Így áll elő az a bikkfanyelv, amelynek a puszta léte a háborítatlanságukat adó kerítés. S vele azok a törvényeknek nevezett ízetlen tirádák, melyek nyúlósságához nincs takony fogható, amik olyannyira elborzasztók hogy jóérzésű ember önként nem közelít feléjük…

 

Piszkos-játék:   Ígéret tétetik a bikkfanyelv kordában tartására. Kész a csatornázás, de ez nem elég. Színre lép a talajterhelési-díj mint csatorna-rákötési ösztönző. Mégis inkább a saját ösztönömre hallgatok. Ez büntetéssel jár, ami ellen a gondolat kivont kardjával kezdek hadakozni. Segélykérés a NAV-tól – meghiúsul. Az alávetési-igyekezet eközben sakkparti-jelleget ölt. Látszólag. Merthogy cselvetés és figyelemelterelés történik – szageffektusok vádjaitól kísérten. Ami után záródni látszik a csapda. Mégis kivágom magam. Vagy csak deus ex machina történt?

…Mindezek alapján természetes a konklúzió: egy ilyesfajta jogszabályt nem alkalmazni kell, hanem eltörölni, helyesbíteni, értelmesre változtatni. Erre irányuló támogató erőfeszítést bármely irányból köszönettel vennék. Első lépésként felvethető lenne, milyen végzettséggel illetve kompetenciával bírtak fenti passzus létrehozói, merthogy az általános gimnáziumi tananyag valamint a józan ész logikája birtokában nem csusszanhat meg annyira az értelem, hogy efféle bődületesen értelmetlen dolgokat halálos komolysággal kötelező erejű törvénybe merevítsen.

Akik pedig a velünk-született gondolkodás képességének gyakorlását is elhárítva inkább a fentiek szószerinti alkalmazása mellett kardoskodnak, vállalniuk kell majd a felelősséget, mely indíttatásában közös a haláltáborok alanyainak gázkamrába küldését vezénylő és végző őrökével („csak a parancsot teljesítettem”), vagy – hogy hazai vizekre evezzünk – azon vérbírók tevékenységével kik ártatlanokat küldtek bitóra, börtönbe, lágerba, kitelepítésre (védekezésük mottója: „a hatályos törvények szellemében jártam el”).

 

a Talajterhelési-díj Törvény körül:   A jogállami csapdaállításnak ez a sebtében összetákolt és szolidra-fogalmazott ösztökéje – amely a környezetvédelem álruhájában tetszeleg – az a nagykalapács, amit előbb csak mutogat a Jegyző, mielőtt lóbázná és lecsapna vele a mögé felsorakozott Jogszolgálati-hierarchia.

Mikor először lett az orrom elé dugva már sejtettem hogy igen gyatra szerszám, pedig csak egy részletét villantotta meg a Jegyző. Ez a részlet a Törvény 11.§ (2) pontja, aminek a hibáit már akkor is lehet észlelni ha csak hevenyészve fut át a szövegén az olvasó. Ilyen értelemben utaltam a szulfát mint komponens kötelező méretése előírásának a haszontalan és felesleges voltára már igen korán, megemlítve ott egyéb oktalanságokat is. Később is visszatértem e felületes gyatraságokra, hátha felvillan az értelem-szikrája valamelyik kalapács-forgató agyában, de csalatkoznom kellett. Lassan tudatosult bennem, hogy ezt a primitív eszközt azért adták ezen hivatalnokok kezébe, mert bonyolultabb-szerkezettel nemigen tudnának mit kezdeni, és a lesújtásra-lendülő kalapács puszta látványa is elegendő, hogy akire csak emelik az menten összefossa összehúzza magát…

…A folyamatosan érkező papagájszerű instrukciók azonban arra indítottak, hogy a citált paragrafuson túl is szemügyre vegyem a törvény egészét. S ekkor ért a meglepetés. Annyi hibát és tarthatatlanságot fedeztem fel benne összezsúfoltan, hogy igazán elámultam: Hát ezekből eddig senki semmit nem vett észre? Hogyan mehetett át egy ilyen fércmű a jóváhagyáson? S azóta senkiben nem merült fel vele kapcsolatban kétely, s nem adott hangot ennek? Hát nekifeküdtem, s kimutattam belőle annyi alapjogsértést és Alaptörvényi-ütközést amennyit hirtelenjében előtaláltam, s az elemzést felterjesztettem az akkor talált hivatalos-utakon három címre is, hogy legalább egy odataláljon ahol ezzel foglalkoznak…

 

Alamuszi-játék:   Civilizációs melléktermék analízis: Rák a Társadalom testén. Még a Vízgazdát is félig odahagyva, rákkutatásba kezdünk. Támadó-rák felállással szembesülök. Stratégiai hátramenet és óvatos terepfelderítés közben ér az első harapás – ami végül a légben csattan. A rák kaméleonruhát ölt, és sereget toboroz. Majd trónja elé idéz, három ízben is. Ahol ménkű-sok zagyvaság hallatik, mit rövidített hamuka próbál palástolni. Ám a palást érintésemre kettészakad, s a résen át ellentámadásba indulok. De közben "„szántok-vetek” is, merthogy ez lenne az Élet értelmes része. Sikeres áthatolás a védvonalon, majd pengeváltás a barlangban. Győzelmi-kommunikáció mindkét oldalon – tautológia és hangfelvétel-elsikkasztás mellékkörülményektől árnyaltan. Előkészületeim a nagybani leszámolásra.

…Az emberiség minden civilizációs erőfeszítésének adódott mellékterméke. Olykor haszontalan, olykor káros, olykor veszedelmes. A Vízgazda-rendszer alkalmazása lenne az első a sorban, amelyikre ez nem érvényes: általa minden a Természetből vétetett rész hasznossá téve önmagát, oda tér vissza. Hacsak nem kerül találkozásba a Jogrendszerrel. Mert abból bizony sokminden kitermelődik. Ám azok egyike sem Természet-kongruens, nem is bír semmiféle építő-jelleggel, megközelítései ellentétesek mind a tudománnyal mind a józanésszel, megoldásai pedig nincsenek. Az Igazság keresése és szolgálata pedig oly távol áll tőle hogy az elkeserítő: annál is inkább, mert az ezzel való foglalatosságra rátette a mancsát, EGYEDÜLI felhatalmazottként.

Amilyen könnyű nyitott elmével megérteni a Vízgazda-rendszer hasznosságát, és amilyen könnyű nehézségek nélkül követni útjait, ezerszer-annyira eredménytelen a mai időkben annak morzsáját is felvállalva hirdetni, de még csak kiállni is mellette nyíltan, azok előtt akiknek semmi egyéb nem számít mint az értelmet sem hordozó halott-merev betű (amit azért suttyomban igen-gyakran foltoznak-igazítanak). Ezek a taláros betűrágók persze nem egyedül a Vízgazdának állítanak sorompót. Társadalmi káruk ennél sokkalta nagyobb…

…Közbe kell vessem itt, hogy életem folyása nem pusztán abból állt ekkor, hogy a fűrészpor állagú és zamatosságú paragrafus-öklendezés megújuló-rohamokban felém érkező hányadékát kezeljem, lehetőleg hatékonyan a más-feladatokra alkalmasabb eszköztárammal, hiszen az eddig mutatott Rágalom+Sérelemdíj jogi-vonaglásai mellett haladt szép ütemesen a talajterhelési-díjas ciceráré is. Immár a harmadik ilyen ügyet indította meg a háztartásunk ellen a Dégi Önkormányzat, a Jegyzőre testálva e feladatokat; s bár még a legelső, a 2014. évi is függőben volt, máris erőszakolta volna a dűlőre-jutást a 2017-es indításúval – holott azonos mindegyik alapja, s emiatt a velük kapcsolatban elmondható védekezés is – ha majd, egyszer, valamelyik ügy a Bíróság színe elé kerül.

E kényszerű feladatok mellett – amik során bele kellett ássam magam abba a törvényi-szemétdombba aminek az állagáról a köztes §-fejezetek-§ mesélnek, s amikkel muszáj voltam valamennyire felvérteznem magam hogy az ő nyelvükön szólhassak – elkezdtem írogatni azokat a cikkeket amik a Vízgazda-rendszer többoldalú bemutatását szolgálták, s amikből 2018-ra összeállt a „Szenny és Víz” kötet. Amely elemi-erővel mutatja be a művi-szennyvízipar károkozásait, s vonzatai értelmetlenségét, beleértve a talajterhelés kitalációja mögötti eszmei űrt is.

És próbálkoztam egyébbel is. Ha az Oktatási-rendszer egy nyitottabb ajtaján belopódzhatna a Vízgazda szelleme, talán megindulna az az erjedés, amely meghozná az öröklött ám hibás rendszer elméleti felülírását, majd gyakorlati leváltását. Ezen az úton két lépést sikerült tennem. Kapcsolatba léptem egy hölggyel a Győri Széchenyi István Egyetemen, aki oktató-kutatóként szintén észlelte az emberi ürülékben rejlő hatalmas potenciált, beleértve annak a hagyományostól eltérő elhelyezését is. E kapcsolat gyümölcseként egyik hallgatója diplomamunkájának olyan témát adott, amihez a kísérleti-terepet a saját használtvíz-kezelő rendszerem adta. A másik esemény egy előadás volt, amire felkérést kaptam az egykori Kertészeti Egyetem (ma: MATE, Budai Campus) Agroökológiai és Ökológiai Gazdálkodási Tanszékéről, s amit alaposan kidolgozva az előadást követően online-módokon is közzétettem.

Azt már nem is részletezem, hogy ekkor vettük magunkhoz idős Édesanyámat is, aki Budapesti lakásában magányosan már több ízben is olyan baleseteket szenvedett ami felügyeletet kívánt. Emlékszem, mily kevés figyelmet voltam képes szentelni hátralevő évének, merthogy napjaim javarészét elvette az állandósuló felkészülés az újabb meg újabb jogi-küretekre; s hogy mily elnézéssel hallgatta hittől buzogó beszámolóimat az esetekben tett előrehaladásról, s mily hallgatag megbocsátással viselte hogy nem Vele, hanem azokkal a léleknélküli papírosokkal foglalatoskodom…

 

Az Ügy/Beadvány Haladási Útja:   Ha a Himalája csúcsára szeretne valaki feljutni önerőből, az megoldható – mégha több is kell hozzá mint egy Nyírlaposi felkészülés. Ha azonban egy illető – akinek a nyakába jogi-aktorok könnyed-mozdulattal súlyos koloncot akasztottak, de amitől az szabadulni szeretne – e teherrel sújtottan próbál felfele kapaszkodni a JOG hágóin (ahol segítséget remél a terhe mélybehajításához), ott akadályok olyan sorával szembesül amik leküzdésére se ideje se kedve. Ha mégis bevállalja és átjut rajtuk, újabbak bukkannak elő, sajátos követelményrendszereikkel. Ezek sajátossága leginkább abban áll, hogy a remélt segítséghez vezető kapu akkor is csukva marad ha a fene fenét eszik – de a hittől buzogó a szent célra előbb akár vagyonokat is elkölthet. Mondom hát a dolgok sorát, miket a magam útján gyűjtöttem, mielőtt más is efféle túrára adná a fejét.

Előrebocsátom: Itt csakis olyan „bűnügyekről” beszélünk, amiknek egyedüli bűne az hogy a legalsó jogi-fórumon a „kötelességét” végző hivatalnok azt elkezdte. (Szó sincs tehát gyilkolászásról – bár néha kísért az álom.)…

…Alapesetünkben a helyi-jegyző kezdeményezése vezet az ügy születéséhez. Ezt a szülést sikeresnek kell tekintenünk abban az esetben is, ha közben többszöris seggrecsücsül, pofáraesik, vagy csak botladozik a saját terepén. Attól válik sikeressé ez a többszöri-vetéléssel kísért halvaszülés, hogy felülről besegítenek neki. Jelesül: Ha fellebbezek a helyi-jegyző döntése ellen [ami hivatalos-nyelven: Határozat], akkor azt a megyei kormányhivatal [esetünkben: FMKH] jogászai fogják elbírálni. Ezzel pedig a következő a helyzet: Ha kiderül hogy a Jegyző hibázott, akkor ugyan én vagyok a pillanatnyi nyertes, ám a Jegyző megkapja az indoklásban a kulcsot ahhoz, hogy mit is kellett volna csinálnia hogy ne hibázzon – és ezzel a segédlettel naná hogy újraindítja a támadást…

… Küldözgetik sorra a pontosításra majd helyesbítésre buzdító és felszólító leveleik áradatát a Végzéseik kötött határidejével, sakkozgatva velünk míg belebolondulunk – miközben mi azt hisszük hogy megterhelik agyukat az ügyünk részleteivel, s azon fáradoznak hogy megértsék előadott indokaink legkisebb morzsáját is. Holott beleszarnak ők az egészbe – csak erre ott más kifejezéssel élnek. A lényeg a Te fárasztásod. Az hogy ők egy tapodtat se mozdultak az ügyed tartalmi-lényegét illetően, csak akkor lesz számodra világos amikor – ha elvergődsz odáig – a tárgyalás protokolláris bevezető ceremóniája után még nem szeppentél meg eléggé és belenézel a levezető bíró üveges tekintetébe…

 

Egyoldalú játék:… És valóban, ahogyan a legtöbb hülyegyerek is betanítható arra, hogy úgy pukedlizzon nehogy a kínai-váza ismét ripityára törjön, a jegyzőasszony is nekifutott harmadszorra, nem hagyva ki ezúttal a szájába-rágott Megbízólevél alkalmazását – amit október 10-én át is vetettek velünk. Mostantól persze magam is odafigyeltem arra, hogy ez ügyekben a világ valós-dolgaira süketekkel és vakokkal kell érintkezzek, ezért mostantól igyekeztem a nekik rezonáns kottákból keresgélve válogatni számukra amit épp felfedeztem, s ami kapcsosnak tűnt faramuci közléseikkel…

…Bármennyire is tele volt már a hócipőm az efféle pilinckázásokkal, annyira irritált ez a packázás, hogy a tetvészkedéshez tetveket keresve beleolvastam az általa jelzett paragrafusokba. S mit látok ott? Nincs sem „számítási hiba” sem „más hasonló eljárás” a nekünk-szegezett törvényi-pontban. (Tart tehát a hadiállapot az aljegyzői szövegértelmezés körül.)…

…A kapu megnyílásához azonban ennyi nem volt elég. Pontosítási és kiegészítési elvárásokkal egyszatyorban érkezett 3 db Végzés is – hátha ettől eldobjuk az ügyet mint a forró-krumplit. De ekkortájt már nagy dühhel mentem neki ezeknek, mert az internetes jog-kurkászásaim során feltárultak nemcsak a rám-olvasott paragrafusok tartalmai, de azok tartalmatlanságai, és belső-ellentmondásaikból is több-szakajtóra való. Így vettem a lapot, s fapofával indítottam mindre a megfelelő választ ill. lépést. Kicsit kacifántos lett a válaszlevél, ám ha lóugrásokra késztettek, ne csodálkozzanak ha uzsgyi, közéjük vágtatok. (Nem is csoda hogy csukva szeretik tartani a kapuikat.)…

 

Alkotmánybíróságosdi:… Alapszabály rögzíti, hogy csak akkor fordulhatsz hozzájuk, ha igazolást tudsz bemutatni arról, hogy utad során minden egyéb jogi-kötél amibe addig kapaszkodni próbáltál már elszakadt. Ekkor jogodban áll e Végmadzagáruda alkalmazottjait a pulthoz szólítani, kérve őket hogy legyenek olyan humánusak és adjanak neked kötelet. Nagyon pontosan kell azonban ott fogalmaznod, nehogy a nyakadba kapd a derekad helyett.

Ahhoz hogy ezt a fogalmazást el ne kuffantsd, ajánlatos belemélyedned a Kötélkörüli-kotlás iparági-szabályozása felvilágosító-oldala figyelmeztetéseibe. Ami persze csak olyan, mint az esti-mese a TV-macitól; komolyabb elmélyüléshez a minden-vonatkozást igyekvő-körülményességgel megfogalmazó paragrafus-halmaz, az Abtv. lenne a forrás. De ha annak böngészésekor remegni kezd a kezed (s lábad is zsibbad, gyomrod hánykolódik, miközben a szédülés is környékez), a cég ellátmány-biztosító részlegéről le is tölthetsz un. kérelmezési formanyomtat-ványokat – amelyek ugyan elég szószátyárak ahhoz hogy a lükeségük esetleg csak az ismételt-olvasatakor kezd megvilágosodni, viszont legalább úgy csapod be magad általuk hogy a válasz megérkezéséig nyugodtan alszol.

Tegyük fel most, hogy megértetted a pulti-felállást, azt is hogy a formalizmusuknak mindenben eleget kell tegyen a kötél iránti kérelmed, ráadásul ezen passzusokat idézve is beleszerkesztetted a hozzájuk írásban-beadandó anyagba: hogy láttasd, ismered az elvárásaikat; tehát ne cicázzanak veled hanem vegyék kézbe az ügyet. Miként az 7-9. Táblázatok is mutatják, úgy 10:1 alatt van a sansz arra hogy dolgod-végezetlenül kitessékelnek a boltból. Ami – a Madzagellátó Corp. csúcsintézménye rangjához igazodó utolérhetetlen udvariassággal – két fázisban történik. Először úgy tesznek, mint a figyelmetlen nagyothallók akiket a passziánszozás közben megzavartak: kérik hogy pontosítva ismételd meg a kérésedet. A vérmesebbje már itt elbukhat, mert ekkora hidegvérű pimaszságra felmegy bennük a pumpa és valami olyat tesznek amire nincs mentség azokban a körökben. Ám akad aki makacsul, de még tartva a normákat, beleveri az orrukat abba a hígvelejű válaszukba, ami munkálkodásuk fedezete lenne a külvilág felé.

Tapasztalatom szerint ez nem szül jó vért. (Talán rosszat se. – Annyira vértelen ez a környezet, hogy hozzá képest még a hullaház is tocsog a vérben.) Az viszont nem kétséges, hogy a búcsúztató farbarúgást (ami így-is úgy-is eljön a második-fordulóban) ezzel ki fogod érdemelni. Onnantól pedig kampó, merthogy: „Az Alkotmánybíróság döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye.”…

 

A Játék Vége:   Szimultán játszma zajlik, új szabályokkal a láthatáron. Köztük a tábla megközelítésének a tiltása, valamint a táblafelborítás és a sakkfigurák kihajításának az egyoldali-lehetősége, mint út a győzelem felé. A találékonyságnak azonban ezzel még nincs vége. Megvillantjuk a nagymellényű kispályás-szereplők rudimentálisabb eszköztárát is. Feltárul a Jogszolgáltatást működtető ultima ratio: Minden ami véghezviendő az véghezvihetetlen. Csak jogi passzus kell hozzá. Ami csőstül akad. A közben behajtott halmozódó talajterhelésidíj-sarc problematikája. Mire költik, ha dafke nem adják a legjobb célra?

 

---

[1] Természetesen nem másról, mint a Vízgazda-rendszer és a Szennyvíz-ipar konfrontációjáról van szó.